z elsõ naturista gyermektáborról

Néhány elszánt naturista
úgy gondolta minden áron
naturista gyermektábort
szervez még az idén nyáron!

Összeültek fejük törvén
s jött az ötlet, mint a tenger,
-Így van ez, ha jó ügyért száll
síkra néha lám, az ember!

Tervük siker koronázta,
-Száz faház és ezer sátor!-
Sziksóstón most júliusban
létrejött az elsõ tábor!

Naturista gyermetábor.-
Kis hazánkban lám, az elsõ!
A hangulat ragyogó volt,
-csak az égen ült pár felhõ.

Ez a néhány szürke felhõ
kedélyünkön mit sem rontott:
Még a Nap is ránk mosolygott,
míg a tábor sátrat bontott.

Napjaink a  szép tó partján
boldog nudizásban teltek,-
fürdéssel és labdázással
szálltak az órák, percek!

Minden napunk mesélés és
közös daltanulás zárta,
-így  az estét minden gyermek
-kicsi és nagy-várva várta!

Nagyszerûen nyaralt együtt
minden kis és nagy diák,
Táborunknak hírét vitték
-s jó hírét a médiák!

Hûvos napon várost néztünk,
s fagyiztunk is eleget,
-így vártuk lám bizakodva
a Napot s a meleget.

Vonatunk lám, nemsokára
megérkezik velünk Pestre,
s csodálatos nyaralásunk
véget ér a mai este.

Bár az élmény ki nem fogyva,
közeleg a végsõ strófa,
-Lelkünkben örökké él majd
minden emlék, minden nóta.

Íme az utolsó versszak,
-mint kémény a tetõre,
Ha még kiváncsi vagy, s diák,
gyere velünk jövõre!
 
(2000. 07.16.)

tábor
Életemben elõször voltam naturista táborban. Nagyon jó érzés volt
lakókocsiban aludni. A matrac után jól esett a puha ágy. A kaját
eltekintve egész jó volt. Nekem az tetszett a legjobban, hogy sokat
lehetett játszani, szórakozni, turulozni, tollasozni, ping-pongozni,
biliárdozni. Még a gyûlések is tetszettek, különösen az utolsó,
amikor párnacsatáztunk is.
Timi,  3. osztályos tanuló

lsõ táborom
Tetszett a tábor. Jól éreztem magam. Olyan volt itt  mindenki mint
Délegyházán. Legközelebb már a nõvérem  nélkül is el merek jönni.
Matyi, 2. osztályos tanuló

z elsõ naturista gyermektáborom
A napok repülnek, ha jó a társaság. Kedves gyerekek és ami még nagyon
fontos a tanárokkal való lelki kapcsolat. Ilyet eddig még soha sehol
nem tapasztaltam táborban. Elsõ napunk az ismerkedéssel, a terület
analizisével és lelki befogadásával telt, hogy a hely egy hétig
mindenapjainkká válhasson. Levetkõzve a ruháinkat, kicsinyes, undok
viselkedésünktõl is megszabadultunk. Ebben  a tanároknak is nagy
szerepe volt. De az idõ megzavart ebben a kellemes életmódban.
Ez ellen a nevelõink sem tehettek semmit. Így aztán a természetbeli
tábortûzbol faházbeli beszélgetések és mese olvasás lett. Persze az
éneklés sem elhanyagolható. De az elsõ három nap szép derûs idõjárási
viszonyokkal telt. Lehetett ping-pongozni, biliárdozni, fürödni,
röplabdázni, ha bár a röpizéshez még az idõjárás sem szabhatott
határokat. Persze az ember kedve soha sem megy el, ha jó a társaság.
Hát ilyen egy naturista tábor.
Gabi, 5. osztályos tanuló

z elsõ igazi táboromban történt
Ez a tábor egészen más volt minta többi. Eddig csak erdei iskolai
táborokban voltam.  Itt viszont nem lehetett unatkozni és még nudista
is volt.  A kaja egy kicsit rossz de meg lehetett enni. Este mindig
tartottunk táborgyülést. A gyülésen belül volt mese, éneklés meg sok
beszéd az elkövetkezendõ feladatokról. Nekem a mese és az éneklés
tetszett a legjobban. Ez a tábor volt életem elsõ és legjobb tábora!
Judit, 5. osztályos tanuló

tábor
Ez a tábor volt életem legjobb tábora. Jó volt a környezet és az étel
is jó volt, csak egy kicsit kevés. A hét utolsó felétõl miközben esett
az esõ rengeteget kártyáztunk és társasoztunk is.  Amúgy, ha jó idõ
volt sokat fürödtünk. A szállásunk kiváló volt. Minden este összegyûlt
a csoport és énekeltünk, meséltünk, megbeszéltük a másnapi teendõket.
Mátyás szobatársam be volt zsongva a billiárdért. Idõnként a naturista
tábor átment pulóveresbe, annyira hideg lett. Tehát nagyon tetszett ez
a tábor és ha lesz jövõre is akkor szeretnék rá eljönni, de remélem
többen leszünk.
Balázs, 8.osztályos tanuló

hogy a vekker látja. - Beszámoló az I. Magyar Naturista
Gyerektáborról

Számomra is egy életreszóló élményként, egy olyan emlékként fog
megmaradni emlékezetemben, amit sohasem fogok elfelejteni. Ennek
rengeteg oka van. Ilyen például az, hogy részese, és létrehozója
lehettem ennek a tábornak. A tábor légköre is egy olyan élmény amit
eddigi életemben a textiles táborokban még nem éreztem, pedig voltam
már egynéhány táborban. Egyrészt mint résztvevõ, másrészt mint ifi
vezetõ. Úgy gondolom, hogy megért minden nehézséget amit szervezés
közben tapasztaltunk. Hisz nagyon jól sikerült táborban tölthettünk
együtt egy hetet. A tábor már véget ért, de az emlékek feldolgozása, a
képek elõhívása, albumba rendezése, felelevenítése, az élmények közös
megbeszélése még csak most kezdõdik, s ki tudja meddig tart. Reméljük
minnél tovább. Szeretném ha mindörökké!

ifj. Zsiga György, idén érettségizett diák,
ifivezetõ - alias: Gyuri a vekker

tábor
Én az elso Magyar Naturista Gyermektáborban sokkal jobban éreztem
magam, mint azt korábban gondoltam. Jók voltak a közös játékok,
versenyek, az esti felolvasások, éneklések... szóval az egész tábor
hangulata. Az idõ és néha a kaja kivételével jó volt, szép volt,
ennyi volt, sajnos vége van. De jövõre ugyanígy, ugyanitt!
Eszter, 9. osztályos tanuló

ábori élmények
Kezdõ naturistaként kerültem az elsõ Magyar Naturista
Gyermektáborba. Szüleimmel már régóta naturistának mondhatjuk
magunkat (bár mi ezt eddig nem tudtuk). Családomban ugyanis nem
szokás a testünk takargatása, sokszor van úgy, hogy meztelenül
kényelmesebben érezzük magunkat. Tábor elõtt pár nappal még
tartottam az ismeretlentõl, hiszen eddig én idegen közösségben még
nem mutatkoztam meztelenül. Szerencsére félelmem kb. 2 perc alatt
elszállt. Köszönhetem ezt a naturisták közvetlenségének,
kedvességüknek. Ebben az aprócska létszámú táborban megismerkedhettem
a naturizmus lényegével. Azzal, hogy eddigi ismereteim ellenére nem a
meztelenség van a központban, hanem a természethez való közelebb
kerülés, kapcsolatteremtések és környezetünk védelme.
Ez a tábor nem szûkölködött programokban sem. Megnéztük a közelben
levõ dorozsmai szélmalmot, látogatást tettünk Szegeden amikor
hûvösebbre fordult az idõ. Ha tehettük fürödtünk a camping
területén levoõ tóban, napoztunk, játszottunk. Táborvezetõink játékos
feladatokkal, rajzversenyekkel tarkították itt tartózkodásunkat. A
tábort a rossz idõ ellenére is az önfeledt kacagás, vidámság
jellemezte. Nekem a táborban a legjobban az esti "szeánszok"
tetszettek. Táborunk minden estéjét énekléssel, meséléssel zárta.
Kicsiktól kezdve a nagyokig érdeklõdve hallgattuk ezeket.
Összeségében a tábor nagyon tetszett. Ezek után elmondhatom magamról,
hogy igazi naturista vagyok és ha tehetem gyakorolni is fogom. Ezúton
is szeretnék köszönetet mondani a táborvezetõinknek, hogy lehetõvé
tették az elsõ Magyar Naturista Gyermektábor létrejöttét.
Kriszti, 11. osztályos tanuló

ábori élmény avagy az elsõ naturista kaland

Mivel csak néhány napig élvezhettem a tábor vendégszeretetét, ezért
kicsit az elõzményeket is belefonom az élménybeszámolóba.
A tábor elõtt elméleti naturistának kategorizáltam magam, mivel az
interneten kívül nem sok valódi tapasztalatom volt errõl a világról.
Az ott olvasott, látott dolgok megragadtak a fantáziámat és
elhatároztam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom... Az elhatározást
a tett röpke 2-3 év után követte. A forradalmi változás annak volt
köszönhetõ, hogy Gejzának írt levelem jó kezekbe forwardolódott Rózsa
személyében! :) Ekkor már felgyorsultak a dolgok és pár hét múlva, már
én is a többi naturista ifjonc között csobbanhattam a Sziki tavában.
Az utazás elsõ perceiben látszott, hogy ez nem egy kommersz társaság,
mivel szerény személyem, aki újnak számított ebben a társaságban,
rögtön teljes befogadtatásra talált. Olyan érzes volt, mintha már
ezer éve ismernénk egymást... ez az a közvetlenség, amire egyszer
vágytam. Nem számított, hogy fiatal vagy "idõs", fiú vagy lány.
Ahogy a tábor területére értünk és nekiálltunk a sátrak
felállításának, a ruhám levételével az utolsó csipetnyi félelmem is
elszállt a helyi népviselettel kapcsolatban. A kellemes társaság, a
hely szépsége és az emberi léptékû kis tavacska fogott meg teljesen.
Nagyon rossz volt, hogy három nap után meg kellett válnom ettõl az
érzéstõl, amit ez a tábor nyújtott. De már annak is örülük, hogy
ennyi idõt eltölthettem ebben a kellemes társaságban és helyen. Az
idõ velem kegyes volt, és legalább addig sütött a nap amíg ott
voltam! :-)
Ha idõm engedi jövõre biztos ott leszek, és másoknak is csak ajánlani
tudom!
Csaba (elsõ osztályos tanuló... az egyetemen:)

hogy a vekker látja. - beszámoló az I. Magyar Naturista Gyerektáborról

A táborról kétféleképpen lehet írni. Tárgyilagosan, a tényekre,
történésekre támaszkodva, azok sorba rendezésével, és szubjektíven,
élményeket összegezve. Remélem mindkettõt sikerül becsempésznem ebbe a
beszámolóba.

A tábor számomra sokkal elõbb kezdõdött mint a gyerekek számára. Hisz
ott voltam azon az uszodai délutánon az ELTE uszodájában, amikor
labdázás közben beszélgettünk Rózsával és Jánossal, s felmerült az
ötlet, hogy kellene egy ilyen jellegû tábor, hisz még soha nem volt
ilyen. Az elhatározást rögtön tett követte, s elkezdtük a szervezést.
Nekem ebbõl szerencsére nem jutott túl sok. Ennek ellenére a tábor
költségvetésének a kiszámításával illetve a rendelkezésünkre  álló
szálláshelyek és a résztvevõk összehangolásával rengeteg idõt
töltöttünk Rózsával a lakásán. Még az utolsó héten sem lehetett tudni
pontosan, hogy ki fog jönni, és ki az aki nem. Illetve, hogy a
négyszemélyes sátor hogyan fog lejutni Szegedre. Szerencsére kiderült,
hogy az egyik táborozó,  illetve több is, arrafelé lakik amerre én. Így felhívtam
egyiküket, és megbeszéltük, hogy ok elvisznek engem, és a sátrat (ami
egyébként két darab óriási zsákba volt csomagolva) a pályaudvarra. Így
ez hál istennek elrendezõdött. Ennek ellenére, az indulás elõtti
éjszakán is még sokat telefonáltunk Rózsával és egy-két résztvevõvel a
részleteket illetõen. Ennek ellenére hétfõn reggel sikeresen
megérkeztünk hét órára a Nyugati páyaudvarra. Miután mindenki
megérkezett, megvettük a jegyeket így el tudtunk indulni a vonathoz.

A vonat cseppnyi késéssel indult, így bõven volt idõnk a búcsúra. Hisz
jónéhány szülõ várta türelmetlenül az indulás pillanatát. De végül is
elindultunk. A vonatút nagyon jó hangulatban telt el. A gyerekek
nagyon gyorsan megtalálták a hangot egymással, s ezt az egész vonattal
megosztották, hisz egyre gyakrabban kellett rájuk szólni, hogy
csendesebben élvezzék egymás társaságát. Az egy fokkal érettebb
korosztály, tehát a 18-20 éves csapat, már csendesebben ismerkedett
egymással és a gondolattal, hogy részesei lehetnek a tábornak. Itt már
a hasznosabb idõ töltés az alvás is bekerült a repertoárba, hisz a kései fekvés,
és a korai kelés, senkinek sem tett jót. Ugyanakkor a
felnõttek (a tábor vezetõi) még itt is, vagy már itt is, arról
beszélgettek, hogy a tábor vajon hogyan fog alakulni. Én az utóbbi két
tábor között ingáztam. Mire 30percet késve ugyan, de megérkezett a
vonatunk Szegedre, kiderült, hogy Laciék, komplett kocsikaravánnal
várnak minket a pályaudvaron. Ez nagy könnyebbség volt számunkra, hisz
mindenki rendesen megpakolta a csomagjait. Mivel én még nem voltam
Szegeden, ezért megkértem Gabit, aki azt az autót vezette amibe én
szálltam, hogy ha lehet, akkor ne toronyiránt haladjunk, hanem vegyünk
bele a programba egy kis városnézést is. Ezt õ szívesen teljesítette,
aminek az egész kocsitársaság örült. Megnéztük a belváros bizonyos
részeit, az árvízi emlékmûvet, a Tiszát, és végig az úton profi
idegenvezetõket megszégyenítõ rutinnal és hozzértéssel magyarázta az
út menti látványosságokat. Amint mindenki megérkezett, megismerkedtünk
azzal a két táborlakóval, akik már a kemping területén vártak minket.
Ezek után megtekintettük a rendelkezésünkre álló szálláshelyeket s
kiosztottuk, hogy ki hol fog lakni. Miután mindenki berendezkedett a
szállásán, illetve felverte a sátrat, elfogyasztottuk az elsõ
ebédünket. Ebéd után, mivel jó idõ volt, mindenki elkezdett
strandolni. Ez a program egészen vacsoráig tartott. Különösebb
programot nem kellett kitalálni senkinek sem, hisz mindenki nagyon jól
érezte magát, és nagyon jól szórakozott a saját korosztályával. A
táborlakó kisgyerekekbõl és a három felnõttbõl és négy ifi korúból
álló társaság külön-külön múlatta a napot, a korosztályának megfelelõ
szórakozási lehetõségek igénybevételével. Mire elérkeztünk a
vacsorához, volt aki már pénzének egy jelentõs részét el is költötte a
tábor büféjében, illetve a billiárdasztalnál. A sok fagyi ellenére
mindenki nagyon jó ízûen ette a tábori étket. Az ételek
változatosságával és minõségével nagyon meg voltunk elégedve. Voltak
ugyan egynéhányan, akik az  átlagnál válogatósabbak
voltak, és nem ettek meg mindent, de ez nem a szakács
érdemeit kissebbíti. Vacsora után összegyûltünk a tóparton, hogy egy
petróleumlámpát körülülve kezdetét vegye az elsö tábori gyülés. A
gyülés elején táborvezetõnk, János emelkedett szólásra, és elmondta a
tábor menetét, ismertette a  kibõvített házirendet valamint, hogy
hogyan jött létre maga a tábor. Ezek után mindenki elmesélte, hogy
mióta naturista, valamint néhány mondattal bemutatkozott azok részére,
akik esetleg még nem ismerték volna. Ezek után, azzal a
kölyökpezsgõvel, ami egész úton a csomagomban lapult, és mindenkinek
meglepetés volt, megünnepeltük azt, hogy létrejöhetett a tábor. A
szeánsz végén meghallgattuk az Emberek, Tábortûz címû számát. Ezentúl
ez lett a tábori zene. Minden este elénekeltük ezt követõen. Mivel
elhúzódott ez az elsõ gyûlés, nem volt más hátra, mint hogy
megmutassam mindenkinek a zenét, amire másnap fognak ébredni, hajnali
nyolc órakor. Amint feloszlott a társaság, mindenki elment a saját
"WigWamjába" aludni.
 Így ért hát véget az elsõ Magyar Naturista Gyerektábor elsõ napja.

Másnap, mikor nyolc órakor végigmentem csöppnyi táborunkon, hogy jó
ébresztõ órához méltóan, zeneszóval keltsem fel a társaságot, már
többnyire mindenki ébren volt, és csak formális volt az ébresztõ. Meg
is jegyeztem ezt késõbb a tábor vezetõinek, és javasoltam, hogy legyen
egy- két órával korábban az ébresztõ, hogy tényleg tudjak ébreszteni.
Ez persze parázs ellenállásba ütközött a táborlakók részérõl.
A reggelinél hamar kiderült, hogy errefelé nem úgy gondolják, hogy a
reggeli a nap legfontosabb étkezése. Nem mintha a minõséggel gond lett
volna, csak hát a mennyiség. Megjegyzendõ, hogy a gyerekeknek ez elég
volt. Nagyjából. Viszont nekünk idõsebbeknek egy cseppet kevés. De
ennek köszönhetoen legalább könnyebb volt étkezéseknél összehívni a
társaságot, hisz mindenkit odahúzta egyre üresebbb pocakja. Mivel
remek volt az idõ kedd délelõtt is, ezért ismét szabadfoglalkozás volt
a kötelezõ program. Mindenki azzal foglalhatta el magát, amihez kedve
volt, de azt kötelezõ jelleggel. A faházban lakó négyes, (Gabi, Judit,
Matyi, Balázs) egész nap nagyon jól eljátszott egymással . Hol a
vízparton lehetett õket megtalálni, hol a billiárdasztal környékén
gyülekeztek, hol pedig a faház hûvösebb levegõjében játszottak. Timi
és Eszter, azaz a Rodrigez lányok, - vagy ahogy neveztük még õket: a
kicsi Rodrigez, illetve a nagy Rodrigez - többnyire egymással illetve
régebbi táborlakó barátjukkal játszottak, kártyáztak. Néha magam is
csatlakoztam ehhez a kártyatársasághoz. Idõvel aztán õk is
beilleszkedtek a másik négy gyerek társaságába. Nekik nehezebb dolguk
volt, hisz õk nem voltak ott a vonaton, amikor a négy gyerek
összeszokott. De kedd délutánra már õk is nagyon jól érezté magukat a
többiekkel. A keddi ebéd után mindenki várta már a vacsorát. A
várakozást szintén tóparti semmittevés, illetve játszadozás töltötte
ki. Viszont mindenki nagyot csalódott, amikor kiderült, hogy mennyi a
vacsora. Ugyanis az egy szelet melegszendvics nagyon keveseknek
enyhítette éhségét. Mivel mostanra az idõ rosszabbodott, ezért
kénytelenek voltunk a fedett részen elkölteni vacsoránkat, hogy ne
essen ránk az esõ. Mivel a zord idõ vacsora után sem enyhült,
kénytelenek voltunk a faházban összejönni, hogy megtartsuk szokásos
esti, tábori szeánszunkat. Itt kényelmesen elhelyezkedtünk az
ágyakon, és érdeklõdve figyeltük amint János felolvas egy mesét abból
a kötetbõl amit magával hozott erre a célra. Ezután egy dalt kezdtünk
el megtanulni. Eredetileg egy spanyol dal volt, amit János  átírt.
Végül pedig ismét elénekeltük a tábortûz címû dalt. Ma egy cseppet
korábban tudtunk végezni, így lefekvés elõtt nekem még belefért egy
kártyaparti a Nagy Rodrigezzel. Tíz órakor aztán végigmentem a táboron,
hogy mindenkit betessékeljek az  ágyikójába. Ezek után a tábor
vezetõivel meghallgattuk az idõjárásjelentést, ami nem volt túl
kedvezõ  számunkra. Úgy döntöttünk, hogy  amennyiben rossz idõ lesz
másnap, bemegyünk délután Szegedre. Lefekvés elott még leírtam a
Tábortûz dalszövegét, hogy másnap már mindenkinek a kezébe lehessen
adni énekléskor.