A nudizmus története - mint tudjuk - Ádámnál és Évánál kezdődik. Nem arra gondolok itt, hogy a ruhátlan állapot az emberiség történetében megelőzte az öltözködés évezredeit. A bibliai történetben Ádám és Éva szégyenérzet nélküli meztelensége szimbólum - egy civilizált nép visszavágyódását fejezi ki az elveszett Paradicsom ártatlan derűjébe. A nudizmus ennek a visszavágyódásnak a jegyében, Ádám és Éva csillagzata alatt született majd kétezer éve.
Már az őskeresztény időkben felbukkannak az adamita eretnekek, akik szertartásaik alkalmából meztelenre vetkőznek, ezzel hirdetve, hogy a szekta tagjai eljutottak a paradicsomi bűntelenség állapotába. Az a tény, hogy az adamita eretnekekkel több mint egy évezreddel később, a középkor vége felé Európa több helyén (Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Csehországban, Bulgáriában, Oroszországban) ismét találkozhatunk, nem azt jelenti, hogy az adamiták szektája képes lett volna egy évezreden át fenntartani és továbbadni tanait. A kollektív meztelenség szimbolikus értékét a különböző eretnek mozgalmak, a társadalomból kivonulók kiolvashatták a Bibliából is. Az ötlet felvetődhetett akár a testiséget elítélő, a szexualitást és a meztelenséget bűnös dologként megbélyegző keresztény erkölcstanítás bírálata közben is. A középkori „adamiták" - akár ókori elődeik - a csoportos meztelenséggel azt juttatták kifejezésre, hogy belőlük kiveszett a természetes dolgok feletti szégyenérzet, mert eltöltötte őket a bűnükön felülemelő Szentlélek. Meztelenségük egyben a társadalmi különbségeket kifejezésre juttató öltözködés elutasítását, a teljes egyenlőség követelését jelentette, amellett pedig a mozgalom szertartásaihoz, rituális fürdőzésekhez, táncokhoz kapcsolódott.
Az adamitákat - és kora újkori utódaikat, az anabaptisták különböző csoportjait - az egyházi és világi hatalmak képviselői féktelen orgiákkal, erkölcstelenséggel, vérfertőzéssel vádolták, s ha tehették, kegyetlenül kiirtották, máglyára vetették. Ezt tette a husziták mérsékelt szárnyának híres hadvezére, Jan Zizka is a XV. században a cseh adamitákkal. A XVII. századtól kezdve csak az Újvilágban vagy a keresztény Európa másik perifériáján, Oroszországban hallani kisebb csoportjaikról, és ott sem maradtak háborítatlanok.
Az adamiták eltűnésével párhuzamosan bontakozott ki a XVII-XVIII. században az a folyamat, amelynek sikerült visszaszorítani a nyilvános meztelenség más formáit is, a színielőadások csupasz gráciáitól (*) kezdve a fürdőházi meztelenségig. Minden korábbi korszaknál jobban elszigetelték az embereket a természeti állapot, a testiség bármiféle megnyilvánulásától, amely nemcsak erkölcstelennek, hanem immár visszataszítónak, gusztustalannak is minősült. A fejedelmi udvarokban, a duzzadó városokban, a nemesi és polgári társas élet terebélyesedő intézményrendszerében kimunkált illemszabályok, normák a vidéki papok és tanítómesterek jóvoltából ebben az időben már a legkisebb falvakban is éreztetni kezdték hatásukat.
Ugyanez az időszak azonban megszüli a természethez való visszatérés modern törekvését is. Miközben a XIX. század második felében, a viktoriánus korban minden korábbinál kényszerítőbb erőre tesznek szert a civilizációs prüdéria normái, Rousseau nyomdokain terebélyes és sokszínű mozgalmak szerveződnek a civilizált életforma morális kötöttségeinek az elutasítására is. Ezeknek a mozgalmaknak a világán belül bukkannak fel a modern nudizmus előfutárai.
(*) grácia: a görög-római mitológiában a kedvesség, az ajándékozás és a hála istennőinek közös neve. Őket szokták így emlegetni: a három Grácia.
Nudista jellegű megmozdulásokról először az 1840-es, 1850-es évek amerikai kommunamozgalmában hallhatunk. Ebben az időben a rohamos fejlődésnek induló északi városok fiataljai a Rousseau tanításait továbbfejlesztő amerikai gondolkodók, Thoreau, Emerson és a költő Walt Whitman nézeteiért lelkesedtek. Kivonultak a nagyvárosokból, utópikus természeti közösségek sorát alapították meg, amelyek közül a regényekben és színdarabokban is megörökített Brook Farm volt a leghíresebb. Amikor itt a kommunatagok között vitakérdés lett a vallás és a valláserkölcs problémája, a radikális ateisták a nudizmust választották tiltakozásuk formájául. Vasárnap délelőttönként, amikor a többiek templomba indultak, ők kiültek meztelenül a házaik elé. Más kommunákban is hallani a nudizmusról, ott viszont éppen a korábbi vallásos ideológiákhoz - az Amerikában napjainkig is tovább élő anabaptistákhoz - kapcsolódott a szégyenérzet nélküli, természetesnek felfogott kollektív meztelenség.
Az európai nudista mozgalmak előfutárai azonban sokkal konszolidáltabbak voltak, mint a modern hippikre emlékeztető XIX. századi amerikai utópisták. Sajátos módon itt a civilizációs folyamat egyik alapvető vívmánya, a higiénia, a testápolás igénye kapcsolódott a romantikus természetkultuszban tovább élő rousseau-iánus, civilizációkritikus gondolatokhoz. Mindenekelőtt a nagyvárosi életforma, a szennyezett nagyvárosi levegő környezet- és egészségártalmaira reagált a XIX. század második felének osztrák atmoszferikus kúra mozgalma, amelynek fő szervezője, Arnold Rickli (1810-1907) elsőként népszerűsíti a természetben vett lég- és napfürdőket mint gyógymódot.
Miközben a természeti népek idillikus meztelenségét ábrázoló Gauguin képei kikerülnek a galériák falaira, s miközben egyre több ruhareformer, orvos és feminista fejtegeti az európai öltözködési kultúra egészségártalmait, az 1890-es években megjelennek a meztelenség kultúrájának első programszerű kiáltványai. A német szocialista Heinrich Puder Angliába költözve dr. Sham (doktor Álszent) álnéven folytatja nudizmus melletti propagandahadjáratát. Amerikában pedig Mrs. Johnson meztelenül ad interjúkat a nudizmus egészséges, természetes életformájáról.
A XX. század elején Amerikában egy John Sharp nevű prédikátor megjelenteti a Meztelenség Evangéliumát, amit azután meztelenül hirdet télen-nyáron tanítványaival együtt. Németországban pedig a század elején több, egymástól független kísérlet is indul nudistatelepek, táborok szervezésére. 1903-ban Paul Zimmermann a Balti-tenger partján, Lübeck mellett megszervezi a Freilichtpark elnevezésű nudistaközpontot, a jelenlegi nudistamozgalom egyik első alapsejtjét. A nudizmus itt spártai életformával társul: tilos a mozgalom tagjainak húst, alkoholt fogyasztani, és nem dohányozhatnak. Nem is arról van szó elsősorban, hogy egész testüket napoztassák, hanem arról, hogy megedzzék a testet mindenféle időjárás elviselésére: minden reggel többórás tornával indul a nap. Ugyancsak a testedzés jegyében alakul Berlinben Adolf Koch testnevelési iskolája, ahol ő 1902-től meztelenül tartja a különböző tornafoglalkozásokat. Az iskolát hamarosan perbe fogják a közerkölcs őrei, nemsokára bezáratják kapuit, s csak az első világháború után szerveződik újra. A németországi Freikörperkultur leghíresebb apostola azonban nem Zimmermann vagy Koch lett, hanem Richard Ungewitter - ő szervezi meg az első nagyszabású nudistamozgalmat.
Ungewitter 1903-ban írja első brosúráját Az embereknek újra meztelennek kell lenniük címmel, majd hamarosan ír egy könyvet is: A meztelenség fejlődéstörténeti, egészségügyi, erkölcsi és művészeti megvilágításban. Miután nem talál rá kiadót, saját költségén jelenteti meg, s a két szenvedélyes pamflet bestseller lesz a század eleji Németországban. Érdemes röviden ismertetni a könyv gondolatmenetét.
Ungewitter azzal kezdi könyvét, hogy az ember éppen meztelensége révén vált külön az állatvilágból - a meztelenség a legszebb, legsajátosabb emberi tulajdonság. Az emberi öltözködés történetén végigpillantva elemzi a szégyenérzet kialakulásának történetét, a ruházatok különböző egészségügyi hátrányait, szemléletes ábrákkal mutatva be, miképp torzítja el a természetes női alakot a fűző stb. Utal arra, hogy a - század eleji - másfél milliárd emberből csupán 500 millió öltözködik teljesen, 750 millióan csak épp hogy valami ruhát vesznek magukra, 215 millióan pedig teljesen meztelenül járnak. Ezután a bőr légzésével kapcsolatos higiéniai eszmefuttatások és a bőrt irritáló különböző ruhadarabok leírásai következnek, valamint a meztelen lég- és napfürdőzés előnyeinek az ecsetelése.
Könyvének legfontosabb érvei azonban a Meztelenség nélkül nincs igazi morál című részben következnek: „csak a bűntudattal teli emberek szégyenkeznek a meztelenségtől", és „a meztelenség tilalma a morál nélküliek morálja". Nem a meztelenség látványa váltja ki a mértéktelen szabadosságot, hanem éppen a ravasz erotikával elfedő és felfedő öltözetek. S ha a meztelenség természetessé válásával kivész a női öltözködés rafinált, romlott erotikája, azzal csak erkölcsösebbek lesznek az emberek.
Ungewitter 1906-ban megszervezi a Német Nudo-Naturista Szövetséget, több tábort alapít, s mozgalma különösen az első világháború után nagy népszerűségre tesz szert. Táboraiban nagy sikerű film készül Az erőhöz és a szépséghez vezető utak címmel, amely sok új hívőt toboroz a húszas évek Németországában. A nudizmus sikeréhez ebben az időben hozzájárul a huszas évek forradalmi hangulata, női emancipációs mozgalma, reformöltözködése, sok meztelen kabaré-énekesnője - például Josephine Baker - is. A német nudistamozgalom mintájára ekkor kezdenek szervezkedni a francia, az angol és az amerikai naturisták. Franciaországban Kienné de Mongeot szervezi az első (Spárta Klub, Teljes élet és más hasonló elnevezésű) nudistatelepeket, amelyek elkeseredett küzdelmet folytatnak évtizedeken át az Apák Egylete és a közmorál védelmezőinek más hasonló szervezetei ellen - végül is sikerrel.
Amerikában bevándorló németek alapítják az első nudistaszervezeteket, majd egy protestáns lelkész, Isley Boone, más néven Uncle Danny (Dani bácsi) lesz a nudistamozgalom vezére. 1933-ban Boone már nemzetközi nudistakonferenciát szervez, amelynek nyomán megalakul az amerikai nudisták első szervezete, az American Sunbathing Association (ASA). A nudizmus nemzetközi szervezete, az FNI mégsem az amerikaiak, hanem az angol nudisták kezdeményezésére jött létre 1951-ben, London környékén, egy nagy nudistafesztivál keretében. Itt kidolgozták azt az alapszabályzatot, amelyet a következő években 22 nemzeti federáció fogadott el. A szervezet azóta kétévenként nemzetközi kongresszust tart. Richard Ungewitter megérte még mozgalma világsikerét, de a harmincas évektől kezdve - antifasiszta elkötelezettsége miatt - nemigen volt helye a német mozgalomban, s elfelejtve, nyomorogva halt meg 1958-ban, kilencvenéves korában.
Miután a nudizmus eltűrt szervezetté lett a legtöbb polgári országban, mindenki elismerte híveinek azt a jogát, hogy gettószerű telepeiken a különböző neműek együtt hódolhassanak a meztelenségnek. A hatvanas évek ifjúsági ellenkultúrája azonban az erkölcsök s a szexuális normák radikálisabb reformjáért, a tabuknak - köztük a meztelenség tabujának - teljes eltörléséért szállt síkra. Az amszterdami provók és az amerikai hippik ebben áz időben találták ki a polgárpukkasztásnak (streaking) azt a módját, hogy meztelen fiatalok csoportjai rajtaütésszerűen berohantak színházakba, politikai gyűlésekre, stadionokba, forgalmas utcákon szaladgáltak. A hippi-ideálokat a politikusabb diákmozgalmakba plántáló amerikai yippie-mozgalom egyes képviselői az 1968-as chicagói elnökválasztó konvención próbáltak hasonló botrányt kirobbantani. Meztelen fiúk és lányok tálcákon disznófejeket hordoztak körbe a megdöbbent képviselők padsorai között, azt hirdetve, hogy a legjobb lenne, ha egy disznót választanának elnöknek (pig = disznó, s ez az amerikai szlengben rendőrt jelent).
A meztelenség azonban nemcsak provokáció céljára szolgált. Valójában egy új, a korábbinál sokkal szélesebb körű és természetesebb formában történő követeléssel párosult. A hetvenes évek elején - több meztelen demonstráció után - a legtöbb nyugat-európai országban és Amerikában elérték, hogy szűnjön meg a közszeméremsértés abszurd szankciója azok ellen, akik a különböző strandokon meztelenül vagy monokiniben süttetik testüket a nappal, hogy ne kelljen ezért külön körülkerített telepekre vonulniuk azoknak, akik erre vágynak; akit zavar, az ne nézzen oda. Ma már nemcsak a mediterrán szigetek jelentős részén vált elfogadott gyakorlattá a meztelenség toleranciája, nemcsak a nizzai Promenade des Anglais mellett végighúzódó strandon vált megszokottá, hogy a rendőrök nem a meztelenkedő hölgyeket fürkészik, büntetik, vezetik el, hanem egyszerűen csak a rendre felügyelnek. Horvátországban, Németországban, Romániában, Bulgáriában és Lengyelországban is hovatovább megtűrtté vált a nudizmus, méghozzá nemcsak szervezett nudistatelepek formájában, hanem sok helyütt a tenger melletti strandok távolabb eső részeiben is. 1981-ben Zürichben, Nyugat-Berlinben és Münchenben már azért tüntettek meztelen fiatalok többezres tömegei, hogy a polgármesterek engedélyezzék a városi parkokban, vagy legalábbis ezek egy részében a meztelen napozást.
A nudizmusnak Magyarországon is vannak hívei, akik az elmúlt huszonöt évben a sikertelen társadalmi mozgalmak egyikét szervezték meg az országban. Hosszú éveken át dacolva az ellenséges hatóságokkal és a nyilvánosságban mindig is nagyobb súlyt és több fórumot kapó idegenkedő, fanyalgó véleményekkel, több népszerű nudistatelepet hoztak létre az országban: a Délegyháza melletti bányatavaknál, a Tiszánál, a Velencei-tónál és még több más helyen. A balatoni nudistastrand terve ugyan több ízben meghiúsult, de a mozgalom - nemcsak a fiataloknál és a dekadens városiaknál, hanem számos korcsoportban és nagyon különböző társadalmi rétegekben is terjedő - népszerűsége 1983 végére meghozta a gyümölcsöt: megalakulhatott 1984 elején a Magyar Naturisták Egyesülete, Délegyháza és perspektivikusan több más strand pedig törvényesen is az ő birodalmuk lett.
Most már csak az a kérdés, hogy az intézményesülés Magyarországon is a nudisták gettószerű elzárkózását eredményezi-e, mint Nyugaton ezelőtt fél évszázaddal, vagy a szemlátomást mindenütt terjedő szabadabb napozási szokások, a háttérbe szoruló prüdéria jegyében végképp a múltba utalják a közszeméremsértés vádjait? Az első jelek inkább az előbbire utalnak: a nudistastrandok köré az új egyesület betonkerítést emelt, egyes vezetői elhatárolták magukat a vadnudistáktól, nem átallották az egyesületen kívül meztelenkedőket közszeméremsértőknek nevezni, hamar elfeledkezve arról, hogy a minap még maguk is egyesületen kívül voltak. Hiába, a fejlődés lépcsőit nem lehet átugrani. Már az is nagy előrelépés, hogy léteznek Magyarországon nudistastrandok, a közfelfogás azonban lassabban változik.
Forrás: CybSex Magazin